MEGJELENT A PANDÚR JÚNIUSI SZÁMA!


Újra nyomoznak a Till-ügyben

Új szálat találtak a négy éve eltűnt bajai kisfiú után kutató rendőrök. A nyomozók közül többen is úgy vélik, hogy ezt a verziót követve, feltárhatják végre az igazságot Till Tamás ügyében.

A bajai rejtély alaptörténete közismert: 2000. május 20-án, vasárnap 9 óra 20 perckor távozott szülei lakásáról az akkor 11 esztendős kisfiú. Azzal ment el egy világoskék kemping kerékpárral a Szőnyi utca 6-ból, hogy a Parkerdei Vadasparkban lovagol. Szüleinek azt ígérte, hogy 13 órára hazaér. Nem így történt: azóta senki sem látta. A kerékpárját néhány hét múlva megtalálták, a fiúnak azonban nyoma veszett. Egy év múlva, 2001. február 11-én, ismeretlen férfihang hívta fel Tamás édesanyját 20 óra 02 perckor. Közölte, hogy a gyermek él, ő pedig tudja, hogy hol tartózkodik jelenleg. Majd letette a telefont, és soha többé nem jelentkezett. Fél év múlva, 2001. októberében azután rendőrök túrták fel a Bokodi úti szeméttelepet Baján. A kisfiú holttestét keresték, de sem azt, sem a gyerek ruháit nem sikerült fellelniük. Azért rendeltek el a kutatást, mert egy 42 esztendős bajai férfi került „képbe” az ügyben. Ő volt az, akinek 2001. október 17-én, kiásták egy bajai tanyán a barátnője holttestét. A bizonyítékok hatására Sz. János megtört és vallomást tett: elmondta, hogy ő ásta el a nőt. Hetekkel korábban, még szeptemberben, egész napos italozást követően összeveszett a 38 éves nővel. Összeverte, majd aludni tértek, ám reggelre meghalt a barátnő. A férfi megijedt, szabadulni akart a holttesttől, ezért a sógorával elhantolták az udvaron a tetemet. A nyomozók jó ideig úgy vélték, hogy nem csak a nő halálához, hanem Till Tamás eltűnéséhez is köze lehet a férfinek. Ezt a meggyőződésüket csak erősítette, amikor Sz. János beismerő vallomást tett: megölte és elásta a kisfiút a szeméttelepen. Tőle függetlenül ugyanilyen vallomást tett a sógor is. Még a részletek is egyeztek. Csakhogy a holttest nem került elő a szeméttelepről, a férfiak pedig utóbb visszavonták a Till Tamással kapcsolatos vallomásukat. A Pandúr Magazin információi szerint a nyomozás most talán egy újabb szálon eredménnyel kecsegtet. Részleteket nem közöltek a rendőrök, de megtudtuk, hogy a családhoz közel álló középkorú férfi került gyanúba. Azt gondolják ugyanis a nyomozók, hogy homoszexuális, sőt pedofil hajlamú. Annak ellenére vélik ezt róla, hogy a környezete nem ilyennek ismeri. Néhány rendőr mégis úgy gondolja, hogy köze lehet valamilyen formában Tamás eltűnéséhez. A rendőrségen is megoszlanak ugyanakkor a vélemények: nem mindenki hisz az új szálban. Vannak, akik továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a barátnőjét elásó – azóta már elitélt – ember lehet a „kulcs” a bűnügyben.

NNM

"A" rendőrnő - Kállai Mariann

Vannak olyan emberek, akik már gyermekkoruktól fogva tudják, mivel szeretnének majd foglalkozni felnőttként. Mások csak különböző szárnypróbálgatások után találnak rá arra az útra, amire beállítottságuk, tehetségük tereli őket.
Kállai Mariann az utóbbi csoportba tartozik. A fiatal hölgy középiskolásként versmondó versenyeken indult, majd nyert is, de énekversenyen is megmérettette magát. Sokáig azt hitte, az éneklés, a színészet az ő útja. A Goór Nagy Mária Színitanodában képezték színésznővé. Majd 2001-ben pályát módosított. Azóta a Budapesti Rendőr-főkapitányság VI-VII. kerületi rendőrkapitányságának Ifjúságvédelmi Osztályán dolgozik.
-Többek között valószínűleg azért sem maradtam a színészi pályán, mert bár nyitott vagyok, viszonylag könnyen megnyílok mások előtt, nem tudok teljesen laza lenni –mondja.- Ahogy elnézem a mai sztárokat, a könnyedségükkel azt sugározzák felém, nekik minden mindegy, ők a világ közepe. Én sok mindenre rágörcsöltem. Annak ellenére, hogy egoista vagyok, nem tudok annyira énközpontú lenni, mint ezek az emberek.
-Végleg szakítottál az énekléssel, versmondással?
-A mai napig eljárok énekórákra. Lazításképpen. Mert tudom, hogy sokszor merev vagyok, annyira koncentrálok. De követem a színházi- és zenei világ eseményeit is. Ugyanúgy érdekel a kultúra, mint korábban, de most már műkedvelőként.
Mariann egy nagyon konzervatív általános iskolába járt, ami korábban apácazárdaként funkcionált. Matrózruhában jártak iskolába, amihez fekete köpenyt és fehér körgallért kellett viselni. Emiatt volt néhány lázadó korszaka. Azóta úgy tűnik, békésebb viszonyban van a szabályokkal.
-Elmondhatom, hogy azonnal beleszerettem a nyomozói munkába. Az első perctől kezdve azt érzem, hogy sikereim vannak. Nagyon jól döntöttem. Egyre több energiát fektetek ebbe a pályába. Délután négy óráig dolgozom, ezután hazamegyek, majd egy kis házimunka következik. Tanulok és edzek egy kicsit, majd vacsora után, amikor mindenki lefekszik, újra előveszem a könyveimet.
Mariann az ELTE jogi karán folytat tanulmányokat. Mint mondja, óriási mennyiségű tananyagot kell elsajátítani egy-egy vizsgára, ezért elengedhetetlen a folyamatos tanulás.
-Férjem, Növényi Norbert beszélt rá, hogy jelentkezzem az ELTE-re. Én eleinte vonakodtam, mert nagyon kevés időm van, ezért több mindenről le kellett mondanom a tanulás miatt. Nagyon összeveszett velem emiatt. Most azonban, hogy már túlvagyok a kezdeteken, nem bánom, hogy így döntöttem.
-A férjed nem féltett, amikor megtudta, hogy rendőr szeretnél lenni?
-Nem, sőt nagyon büszke volt rám. Elmondta, hogy gyermekkorában sokáig nyomozó szeretett volna lenni.
-Mariann számára nagyon fontos a család. Azt mondja, egyszer talán majd neki is négy, öt gyermeke lesz (jelenleg egy már van), de a körülmények ezt most nem teszik lehetővé.
-Vannak bizonyos szeánszok: a reggeli ébredés, az esti lefekvés, a vacsora, tehát azok az apró, ám nagyon fontos alkalmak, amikor mindannyian együtt vagyunk. Ügyelek rá és nagyon sok energiát fektetek abba, hogy minden nap legyen meleg étel az asztalon, rend legyen a házban, azaz igazi otthon legyen. De úgy gondolom, pörgősebb vagyok annál, hogy csak a család töltse ki a mindennapjaimat. Hiszek abban, hogy a szakmai- és a családi életben párhuzamosan is meg lehet felelni.
-Most, amikor már benne vagy, mitől izgalmas egy nyomozó élete?
-A végeredményből, vagyis a hozzánk kerülő ügyből elindulva össze kell állítani a történteket. Ha ez eredményre vezet, azt be kell bizonyítani. Az egész csúcsa az elkövető vagy elkövetők elfogása. Az Ifjúságvédelmi Osztály munkatársaként a gyermekek sérelmére vagy gyermekek által elkövetett bűncselekmények, nők elleni erőszak, családon belüli erőszak felderítése a feladatom.
-Nőként hogyan éled meg mindezt a mindennapokban?
-Eleinte féltem attól, hogy nehezen tudom majd feldolgozni a napi történéseket. Szerencsére nem így van, hiszen tevékeny vagyok. Nem ölbe tett kézzel ülök, és nézem a sok-sok szörnyűséget, mint egy híradóban, hanem tenni tudok valamit egy-egy ügyben. Meg tudom oldani a problémát.
Mariann csinos, fiatal nő. Magas, szőke hajú, törékeny alkatú.
-Nagyon tetszik, amikor a külvilág úgy titulál: ,,a” rendőrnő. Büszke vagyok rá. Ugyanazokat a feladatokat kell elvégeznem, ugyanúgy kell helytállnom nap mint nap, ahogy a férfi kollégáknak. A rendőrségen belül ugyanis nincs megkülönböztetés. Azon kívül, hogy a fiúk előre engednek az ajtóban, csak a poénkodásokból tudni, hogy az osztályon férfiak és nők is dolgoznak.
Mariann úgy véli, fontos a hivatástudat. Mint mondja, korábban ezt soha nem érezte. Szereti a munkáját, tiszta szívvel végzi. És ha valaki így érez, nem kell felvennie különböző pózokat, nem kell tudatosan úgy viselkednie, ahogy az a szakmájában elvárható, mert mindez ösztönösen jön.
-Mindez azt jelenti, hogy megtaláltam a helyemet. Százszázalékosan boldog vagyok. Ugyanakkor nagyon fáradt is, hiszen iszonyatos pörgésben élek. De hiányozna, ha nem hajtanám ki magam. Elmondhatom, hogy most teljes az életem. Minden olyan jól halad. Igaz, közben jönnek az apróbb akadályok. De a mindennapi élet problémáit a mai világban egy másodperc alatt meg kell tudni oldani. És ha nagyobb kihívások elé állít az élet? Azok sem törnek le. Imádom őket! Szeretek fejest ugrani ezekbe a problémákba. A sporttal nagyon jól jellemezhető mindez: azért szeretem a futást, a lovaglást, mert ezek nagyobb fizikai teljesítményt kívánnak tőlem. És amikor végül ott állok a zuhany alatt és visszagondolok, mennyit szenvedtem, de végül én győztem, az nagyon jó érzés. Minden kellemetlenségért kárpótol.

Kleinhappel Miklós

Hat évet kapott a volt fegyőr

Hatévi börtönbüntetésre ítélte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság azt a volt fegyőrt, aki megölt egy embert tavaly nyáron, Kecskeméten. A város központjának közelében, a Kőhíd utca és a Mária körút sarkán történt bűncselekményt a bíróság halált okozó testi sértésnek minősítette.

Elhanyagolt külsejű, zsíros hajú, piszkos ruházatú, ittas férfi tért be 2003. augusztus 15-én este kecskeméti Csöpi presszóba. Jóllehet korábban már kitiltották az alkoholistát, aki rendkívül agresszíven viselkedett, amikor ittas volt. Azaz voltaképpen mindig. Noha a 29 éves férfi korábban - amíg nem lett az ital rabja -„normális” életet élt. Szakmunkásvizsgát tett, majd a kecskeméti börtönben lett fegyőr. Innét azonban tíz hónap elteltével leszerelt, miután az akkori parancsnok a váci börtönbe helyeztette volna.
A pályafutását az egyik biztosító társaságnál folytatta: elegáns ruhában ügynökként járt a cég ügyfeleihez. Majd itt is összekülönbözött a főnökével, és megindult lefelé a lejtőn. Már csak alkalmi munkákat vállalt, és egyre többet ivott. Járta a kocsmákat Kecskeméten, és belekötött a vendégekbe, megitta az asztalon lévő, kifizetett italaikat.
Az ellene folytatott mostani büntetőeljárásban kiderült, hogy a bűncselekményt megelőző három napban is folyamatosan részeg volt. Így jutott el a Csöpi presszóba, ahol szinte azonnal belekötött későbbi áldozatába. A férfi azonban erősebb volt nála: a földre vitte az ittas kötözködött, majd néhány vendég segítségével kilökték az ajtón. Az utcán azután megvárta a volt fegyőr a másikat. Rátámadt és egyetlen ütéssel letaglózta, majd a földre került áldozatát megrugdosta. A szakértő szerint a halál oka még sem ez utóbbi, hanem az iszonyatos erejű, rossz helyre került ütés volt. Ami olyan végzetesnek bizonyult, hogy ha történetesen mellette áll volna egy orvos, akkor sem bírta volna megmenteni az áldozatot.
Az ítélethirdetést a megyei bíróságon az elhalt hozzátartozói jelenlétében tartotta meg dr. Árvay Árpádné. Megjegyzés nélkül, könnyes szemekkel hallgatták végig, hogy szerettük gyilkosa hat évet tölt el börtönben. Ezúttal azonban nem fegyőrként, hanem a rács másik oldalán. Ahonnét legkorábban négy és fél év múlva szabadulhat feltételesen. Mellékbüntetésként a bíróság öt évre eltiltotta a közügyektől, és elrendelték kényszerelvonó kezelését is. A vádlott, aki a tárgyalás során a kisiklott életéért kizárólag másokat – például a börtön parancsnokát, és a biztosítónál dolgozó felettesét – okolta, enyhítésért fellebbezett. Az ügyészség képviselője így hiába is fogadta el a döntést, a büntetőpert másodfokon a Szegedi Táblabíróság előtt folytatják.

Kép és szöveg: Noszlopy